Poème de la fête des mères

Poème de la fête des mères

(Hongrois)

(Français)

Anyu
Tudok egy varázsszót,
ha én azt kimondom,
egyszerre elmúlik
minden bajom, gondom.
Ha kávé keserű,
ha mártás savanyú,
csak egy szót kiáltok,
csak annyit, hogy: anyu!
Mindjárt porcukor hull
kávéba, mártásba,
csak egy szóba került,
csak egy kiáltásba.
Keserűből édes,
rosszból csuda jó lesz,
sírásból mosolygás,
olyan csuda-szó ez.
"Anyu, anyu! Anyu!"
hangzik este-reggel,
jaj de sok baj is van
ilyen kis gyerekkel.
"Anyu, anyu, anyu!"
most is kiabálom,
most semmi baj nincsen,
mégis meg nem állom.
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.

Maman
Je sais un mot magique.
Quand je le dis
Mes ennuis, mes soucis
S'en vont tout de suite.
Si le café était amer,
Si la sauce était aigre,
Je crie juste un mot,
Juste un : Maman !
Le sucre dans le café
La sauce réussie
Ça ne coûte qu'un mot
Qu'un cri.
L'amer sera doux
Le mauvais sera délicieux
Pleurer sera sourire.
C'est un mot si magique :
"Maman ! Maman ! Maman !"
On l'entend du matin au soir
Que de tracas
Avec un si petit enfant.
"Maman ! Maman ! Maman !"
Je le crie aussi maintenant
Sans raison pourtant.
Je ne peux m'empêcher de crier
Je veux juste te voir,
Maman, étoile brillante,
Te voir venir.
Tu viens toujours quand je t'appelle.
Voir ton empressement
Ta gentillesse d'ange
Te câliner, t'envelopper
Dans mes bras.